A pénz szolga legyen és ne úr
Eddig erősen arról volt szó, hogy közösségek létrehozására törekszünk,
amelyekben aztán elindul a cserefolyamat, stb. Volt róla szó
természetesen, hogy meglévő közösségek felé is forduljunk, de mintha ez
kisebb súlyt kapott volna.
Ezen fordítanék, mégpedig nagyon nagyot - mármint a törekvéseink súlypontján:
Meglévő, élő közösségeket segíteni elsősorban ezzel a
lehetőséggel. Azaz iskolák, munkahelyek, önkormányzatok,
faluközösségek, művészeti- vagy tudományos orientáltságú csoportok stb.
És itt nem véletlenül említettem első helyen az iskolákat.
Úgy gondolom, hogy ennek sokkal nagyobb jövője lehet, és életszerűbb
megközelítés, mint az új közösségek létrehozására való törekvés,
amelyeknek ilyenformán elsődleges közös célja maga a
cserekör-működtetés lenne, azaz akárhogy is, de a kereskedelem. Nem gondolom,
hogy hosszabb távon közösségeket fenn lehet tartani, ha azok
elsődlegesen kereskedelmi céllal jönnek létre. Pontosítok: lehet, hogy
működnének, de engem ez nem motivál. Ez is csak egy Pláza lenne,
akármennyire is jól érzik ott magukat az emberek. Így ez is erősen a
pénz (bár helyi pénz) körül forogna, nem pedig az emberi értékek
óvásáról és támogatásáról szólna.
A szivességbank alapeszméje az, hogy a pénz valóban szolgáljon, ne
pedig cél legyen. Szolgálja a közösségek emberibb, hatékonyabb működését,
az értékek megosztását, cseréjét. Márpedig akkor a szolgának meg kell találnia előbb
az urát, és elszegődnie hozzá, különben hamar válhat zsarnokká a
"támogatottjai" felett.
Egy rövid mese erről:
"Uram, királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom..." - szólt a pénz, a helyi pénz... és szóltak a pénzt kezelők, ahhoz értők is mind.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Egyetértek abban, hogy egy
Egyetértek abban, hogy egy szívességbank hosszú távon csak akkor lehet működőképes közösség, ha a tagok között nem csak cserekapcsolatok vannak, hanem személyes kapcsolatok is. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy Magyarországon keservesen lassan kezdenek kibontakozni a helyi szívességbankok. Nyugaton megvan a közösség és a civil kurázsi, amire építkezni lehet. Nálunk ezt is a szívességbankok szervezőinek kell megteremteni.
Ki kell választani milyen közösségek felé fordulunk. Illetve, hogy mire szeretnénk ösztönözni őket. A Cserekörön belül kereskedjenek, vagy hozzanak létre önálló csoportot? A felsorolt közösségek közül a munkahelyeket mindenképpen kivenném, az alá- és fölérendeltségi viszonyok gondot okozhatnak. A faluközösség hagyományosan a szívességbankok célcsoportja. A különböző csoportoknak – főleg amelynek országszerte vannak tagjai – leginkább a Cserekörben létrehozott csoport lehet a legjobb megoldás. Az önkormányzatoknál Robi elképzelését kellene jobban megnézni és a részleteket kidolgozni. Végére hagytam az iskolákat, e területen két blogbejegyzést is tervezek, amiket a megújult honlapon szeretnék közölni.